mintha mitse történt volna

2006. szeptember 1., péntek

mintha mi sem történt volna, úgy röppent el e néhány hónap, mióta nem jártam erre.

2006. március 11., szombat

mintha nem is történt volna semmi. néhányan mennek, megyünk, néhányan jönnek. ez a dolgok rendje. ez van. a dolgok rendje az, hogy.... ki tudja már? - én nem. nekem már nem kell erről tudnom semmit. hitegetem magam, hogy még van remény és erény. aztán minden reggel kétségek közt ébredek és epétől keserű a szám. elfogadni lehet, beletörődni nem. vagy mégis? - idővel biztos. beleszürkül majd a fejembe az élmény utáni vágy, mint ahogy a gyermek sírja bele fájdalmát elalvás előtt a párnába. de ami már az enyém, azt nem veheti el senki. az itt van bennem. emlékeim. nagy elődök árnyékában, színész voltam.

0:41 | demero |

2006. március 2., csütörtök

és még mindig táncolunk, de már nem sokáig.

22:19 | demero |

2006. január 26., csütörtök

és még mindig táncolunk. Hétvégén kis szünet aztán elkezdjük ismét. nem is tudom... botolunk is, játékkardolunk is, meg ...

7:38 | demero |

2005. december 31., szombat

BOLDOG ÚJ ÉVET!!!

19:32 | demero |

2005. december 19., hétfő

szállj, tél, volt fel a magasba, jőjj, várlak, kérlek...szeress, ha teheted. én is szeretlek ha tehetem. én tehetem. tedd te is. miénk itt a placc. ami a miénk. csak a miénk. hidd el nem lesz senkié, csak a miénk. mert nekünk jár!!! minden, ami a miénk. a tied. az enyém. légy a tükröm. én a te tükröd. abban ahogy élek. ez a tudat - felelősség. a felelősség tudat. vagy amit akartok. legyél te a tudat, én az a. ő legyen a felelősség, mi a ha. és írjuk szépen a történelmet, úgy ahogy... te, meg én. én meg te. és mi. ebben az semmi, a mi. semmi, az mi, de nem senki. senki is mi, mi is senki. mi mégis valaki. tudjátok, nektek írom, tesó, tesók a ti tesótok. úgy haljak, hogy én az utolsó tesó. az enyém, a tiéd, a miénk... és élj úgy, hogy te légy nekem az, aki az... az aki!!! éljenek a katinénik, éljenek a szurdimikik, meg a többiek, és mi is ott legyünk. csak néha jusson eszükbe, ha ránk néznek, hogy mi hittünk volna, mi hiszünk, mi elmegyünk velük a világ végére. veletek kik nem jönnétek el a világ végére velünk. de mi megyünk. mi arra születtünk, hogy menjünk. menni is fogunk. és nekünk mindig lesz miről mesélni, ti meg mindig a mi meséinket mesélitek. ez a ti mesétek. mi meg is éljük őket. mi éljük a meséket. mi hisszük a meséket. a mesék hisznek minket. mink messük a hisszüket. gyere, légy te is színész - látsz egy csodát. csodálj és színészt látsz. te és én...

1:18 | demero |